Hírek

Tartalom megjelenítő

A sport mint a személyiségfejlődés fontos sarokköve – Interjú Ančić-Valkai Ágnes olimpikonnal, a MATE-GEAC Női Vízilabda Szakosztály vezetőjével

Az Educatio Nemzetközi Oktatási Szakkiállításon Ančić-Valkai Ágnes olimpikon, 270-szeres magyar válogatott vízilabdázó volt a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) standjának egyik kiemelt vendége. Az Európa- és világbajnok, világkupa-győztes, olimpiai „All Star” csapattag számos magyarországi és külföldi klubban játszott, visszavonulása után csaknem kilenc évvel az utódok nevelésével kezdett el foglalkozni. 2021-ben csatlakozott az egyetemi sportélet jövőjét építő csapathoz: ősztől a MATE-GEAC Valkai Ági Vízilabda Akadémia Női Vízilabda Szakosztályát vezeti. Az Educatio Kiállításon szó esett a gödöllői uszodában zajló munkákról, a sport szeretetéről, illetve néhány személyes történetet is hallhattunk a hallgatók gyűrűjében zajlott kötetlen beszélgetés során.

​​​​​​​​​​Két lánytestvérével, Valkai Annával és Erzsébettel édesapjuk, Valkay Ferenc keze alatt váltak profi vízilabdázóvá. A férje szintén ezt a sportot választotta, sógora, Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok, aki a MATE-GEAC Férfi Vízilabda Szakosztályát vezeti. A szélesebb családban hányan űzik ezt a sportot?

​​​​​​Nem számoltam még meg, hogy hányan vagyunk a családban, akik a vízilabdát választották, de ha a gyerekeket is belevesszük, egészen nagy szám jönne ki. Hatan vagyunk testvérek, közülünk hárman kötöttünk ki a vízilabdánál. Édesanyám úszóedző volt, én is nála tanultam meg úszni. Először úsztam, majd atletizáltam, és csak utána váltottam vízipólóra. A férjem, két sógorom, Gergőéknél a három lány is ezt a sportágat űzi, az én kislányaim is ott vannak már a medencében, az Olaszországban élő nővérem kislánya is napi szinten jár már úszni, tehát a családban valamilyen módon majdnem mindenki kötődik a vízilabdához. Érdekesség azonban, hogy a három kisebb testvérem a GEAC-ban vívott, Feri (Valkai Ferenc) junior világbajnoki címig vitte, majd Amerikában az egyetemi évei alatt háromszor vívott NCAA döntőt.

Ki volt az első vízilabda játékos? Honnan indult ez a hagyomány? Hogy szól a családi anekdota?

Édesapám után az első játékosok én és a nővérem (Erzsébet) voltunk. Mi ragadtunk ott először az uszodában, majd pár hónapra rá Ancsa (Valkai Anna, Kiss Gergő felesége most) is követett minket. Mi adtuk az első kecskeméti női vízilabda csapat gerincét, valamint a junior válogatottban is voltunk így együtt hárman világversenyeken. Igazi kuriózumnak számított ez.

​​​Hogy emlékszik vissza az első edzésekre? Mennyiben változtak az alapok az évtizedek alatt a sportág oktatásában?

Az első edzések szinte véletlen alakultak. Annak idején Kecskeméten atlétika edzés után mentünk az uszodába, hogy utána apukámmal együtt induljunk haza. Persze mi is mindig beugrottunk a vízbe, egyre inkább részt vettünk akkor még a fiúk edzésein, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy többet járunk már vízilabda edzésre, mint az atlétikára. Így a fiúk között kezdtünk el játszani a bajnokságban is, ez is igazi kuriózum volt, ebben is úttörők voltunk a nővéremmel. A fiúk néha nehezen viselték ezt, mert bizony nem játszottunk alárendelt szerepet, sőt. Ez az időszak egyébként meghatározó volt a karrieremben, itt, a fiúk között sajátítottam el a vízilabda igazi tudását. A jelenlegi munkánkban igyekszünk mindent nagyon tudatosan felépíteni, és arra törekszünk, hogy a kislányokkal már a kezdetektől megszerettessük a labdát. Ezért van az, hogy már az 5-6 éves kislányoknak is vannak labdás foglalkozásaik, igaz, még egész pici labdával.

Az élsportolói kettős életpályamodell támogatása a MATE egyik nagy szívügye. Amikor Ön volt középiskolás, illetve egyetemista, mennyire volt kihívás az edzéseket összehangolni a tanulással?

Középiskolás koromban heti 3-4 alkalommal vonattal ingáztam Kecskemét és Budapest között. Gyakran éjfélkor értem haza, anyukám várt a távolsági busznál, majd beestem az ágyba és hajnalban keltem, hogy beérjek iskolába. Délután pedig legtöbbször apukám rohant át velem a vonatállomásra, hogy felérjek Budapestre a délutáni válogatott edzésre. Gyakran a budapesti hajnali 5 órás edzés után rohantam a Nyugatiba, hogy beérjek legkésőbb fél 9-re újra az iskolába… Kalandos időszak volt, de embert próbáló is. Akkoriban a Sydney olimpia kvalifikációs tornájára készültünk. Az úton tudtam tanulni, kihasználtam azt a másfél órás menetidőt. Fel sem merült kérdésként, hogy csinálom vagy sem. Később, főiskolásként legtöbbször a két edzés közötti időszakokban tanultam napközben, sokszor gyorséttermekben vagy kávézókban, mert ha hazamentem volna, biztos, hogy inkább az alvást választom. Az államvizsgám a 2009-es római világbajnokság előtt egy héttel volt, tehát az edzőtáborok alatt készültem fel rá. A sport megtanított arra, hogy maximálisan beosszam az időmet, és minden élethelyzethez képes legyek alkalmazkodni. Mindig csak a következő cél lebegett a szemem előtt.

Ha a jelenkort nézzük, a kamaszoknak másfajta kihívásokkal kell szembenézni. Ebben a helyzetben is sokat adhat a sport. Hogy fogalmazná meg, mi az, amit semmilyen más tevékenység nem képes pótolni? Ezen belül is milyen tulajdonságokat követel meg a vízilabda, mire tanít?

Rengeteg előnnyel indul az életben, aki már gyerekként elkezd sportolni. Hangsúlyos szerepe van az egyén személyiség fejlődésében. Ha csak magamból indulok ki, én egy visszahúzódó kislány voltam, a sport hatásának köszönhetően kinyíltam, bátrabb lettem. A csapatsport külön előnyös tulajdonságokkal ajándékoz meg, építi a jellemet, szellemet. Kiemelt fontosságúnak tartom, hogy az egyetemisták sportoljanak. Hiszen ez az utolsó alkalom, hogy a fiatalok intézményi keretek között élik mindennapjaikat, ahol a közösség ereje építő módon érvényesül. Márpedig a sport nagyon alkalmas erős szövetségek megkötésére.

Milyen korosztályoknak és milyen módon zajlanak az edzések a csodaszép, új gödöllői uszodában a lányoknál?

A városból és környékéről érkeznek hozzánk 4-12 éves kislányok, eddig mintegy nyolcvanan iratkoztak be hozzánk. Ők különböző tudás- és korosztály szerinti lebontásban tudnak együtt edzeni. Egyelőre az úszástudásukat fejlesztjük, de közben párhuzamosan a legtöbb csoport már labdás edzéseken is részt vesz. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy egyszer egy saját klubot vezessek lány vízilabdázóknak, mert tudom, hogy nekem mi mindent adott a sport és a közösség. Nagyon fontosnak tartottam azt is, hogy a lányok a fiúkhoz hasonlóan egyenlő esélyeket kapjanak, mert igazán akkor lehet eredményt elérni, ha velük külön, dedikáltan foglalkozunk. Szeretném, ha a sok nálunk vízilabdázó kislány a lehető legegészségesebb körülmények között sportolhatna és tölthetné el értékesen szabadidejét. Hosszú távú célunk pedig természetesen az, hogy a nálunk felnövekvő lányok közül a lehető legtöbb a MATE hallgatójaként legyen majd a majdani felnőtt csapatunk oszlopos tagja, mely egy sikeres és szerethető városi-egyetemi női csapattá formálódik majd.

Jelenleg a Magyar Egyetemi – Főiskolai Sportszövetség nemzetközi kapcsolatok igazgatója, ahol a sportdiplomáciáért és nemzetközi kapcsolatépítésért felel. Azt gondolom, a MATE-GEAC-nál folytatott munka szorosan összekapcsolódik. Mi a feladat, milyen célokat tűzött ki ott?

Mindkét helyen az egyetemi sporthoz kapcsolódik a munkám, melynek célja, hogy minél több egyetemista éljen egészséges, sportos életet és válasszon bármilyen sportolási tevékenységet, mely a tanulmányaihoz, a stressz levezetéséhez is hozzá fogja segíteni, valamint egy közösségnek is a tagjává válhat. A MEFS-ben a sportdiplomáciai kapcsolatokat igyekszünk fejleszteni, hogy nemzetközileg minél hangsúlyosabb szerepet tudjunk betölteni, ezáltal alakítói lehessünk a nemzetközi és európai egyetemi sportéletnek.

Két gyermek édesanyjaként, feleségként, szakosztályvezetőként és előbb említett munkája alaposan lefoglalhatja az idejét. Hogyan kapcsol ki? Sikerül olykor egy kis „én-időt” csempészni a mindennapokba, ami feltölti?

Igyekszem, bár ez az időszak inkább arról szól, hogy próbálok mindenhol megfelelni és a lehető legjobbat nyújtani. Ez persze nem mindig lehetséges, ilyenkor priorizálok, valamint a hétvégéimet nagyon hangsúlyosan próbálom kizárólag a családomnak dedikálni. Remélem, hogy idővel majd kialakul egy olyan egyensúly, amikor magamra is marad időm.

Milyen érzésekkel kezdett bele 2022-be?

Új kihívások, sok-sok cél, de a legfontosabb az, hogy az egészség egy állandóság legyen. Beláthattuk az utóbbi években, hogy igazából csak ez számít.


A MATE-GEAC Valkai Ági Vízilabda Akadémia Női Vízilabda Szakosztályának vezetőjével készült kisfilmünk alább tekintehtő meg.